Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
Aki állandóan úton van, az tudja, hogy egy napon mindig el kell indulni.
Abban a percben, abban a másodpercben, amikor elkötelezed magad a szabadságnak, függetlenségnek és igazságnak, akár meg is ölhetik a tested, a lelked akkor is győzni fog.
A környezet folyton változik. Nem vetted még észre?
Elő a térképpel, utazz el egy kis faluba vagy nagy városba ahol még sosem jártál
Néha a menekülésben rejlik a legnagyobb győzelem!