Sok ember szeme láttára mindenki bátran hal meg.
Legfőbb ideje, hogy a nagyanyja arra az unokájára legyen büszke, aki van neki, és nem arra, akit elképzelt magának.
A szerelem ott kezdődik, mikor a belső figyelem egyszerre folyamatossá válik, s intenzitásában szinte az elviselhetetlenségig fokozódik.
Tudós vagyok. Élvezetet találok a felfedezésben. Nem az ad élvezetet, hogy az ember valami újat teremt, hanem az, hogy rábukkan valami olyasmi gyönyörűségre, amely mindig is ott volt.
Mindig azé az utolsó szó, akinek a keze nincs megkötözve.
Én pedig azt mondom, hogy a depresszió nem más, mint a „szív szemének” vaksága – vagyis a szeretet hiánya.