Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.
Saját magunk szőjük sorsunkat, a jót is, a rosszat is, eltéphetetlenül. Az erény és bűn érintése alig-alig hagyja rajta kéznyomát.
Ellenségeink rólunk alkotott véleménye közelebb jár az igazsághoz, mint a magunké.
Mindent kiválónak hiszünk abban, amit szeretünk, és bosszant minket, amikor megmutatják nekünk bálványaink hibáit.
Azt hiszem, az agyam sosem fog jól működni. De legalább szép vagyok.
Az elme csupán fekete-fehér. Az élet olyan, mint a szivárvány.
Gyakran ellentmondunk egy véleménynek, holott tulajdonképp csak a hang ellenszenves nekünk, melyen elmondották.