Hiába fúrjuk-faragjuk életünk rejtelmes sziklatömbjét, minduntalan előbukkan rajta a sors sötét erezete.
Az emlékezet különös művész, átfesti az élet színeit, kiradírozza a középszerűt, hogy csak a szép vonásokat, a legizgalmasabb íveket tartsa meg.
Minél több a törvény és parancs, annál jobban elszaporodnak a rablók és tolvajok.
A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.
Az érzelmek számtanában soha nem tudhatod előre, hogy az egyik ember hiánya mennyivel mélyebben érinthet, mint másé.
Minél magasabbra szállunk, annál kisebbeknek tűnünk azoknak a szemében, akik nem tudnak repülni.
Ha teljes sötétség vesz körül, nem tehetsz mást, mint ülsz és vársz, hogy a szemed hozzászokjon.