Beszélünk hosszan és szépen – s aztán azt hisszük, hogy tettünk valamit.
Aki boldogtalan nem volt, nem tudja megbecsülni boldogságát.
A legfélelmetesebb valami az idő. Igen, az idő. A másodperc, amelyet élünk és mégsem vagyunk urai.
Azt írják rólam az újságok, hogy haldoklom. Ez azonban nem igaz. Amíg élek, ilyesmit soha nem tennék.
Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit nem teszünk meg.
Rettentő volt tudni, hogy mit akarok, tudni, hogy mi a helyes, és tudni, hogy a kettő nem ugyanaz.
Ne mondd, hogy szeretsz. Ölelj meg, ha szeretsz.
Soha nem tudhatod, mennyi időd van még. A szememből csorgó könnyek mindkettőnk könnyei voltak.
Csak azért nem mondom, hogy te vagy életem szerelme, mert azt remélem, hogy sokkal hosszabb ideig foglak szeretni. Mondjuk inkább úgy, hogy te vagy a létezésem szerelme.