Aki szelet vet, vihart arat. Vagy tájfunt. Ízlés szerint.
A világot a nők tartják fenn, mi, férfiak történelmi brutalitásunkkal csak összeziláljuk.
Vannak a lelkünkben bizonyos dolgok, melyekhez nem is tudjuk, mennyire ragaszkodunk. (…) Mert a bukástól vagy a szenvedéstől tartva, nap mint nap halogatjuk, hogy birtokba vegyük őket.
Míg tízezer pénzt könnyen kaphat bárki,
egyetlen hű szívet nehéz találni.
A világ minden kincséért sem cserélném el azt a gyönyört, amit a kínjaim okoznak.
Időbe telik (…), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.