A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.
Álmok, álmok. Bennük járok; bennük élek. Velük csapom be magam. Csoda, hogy egyáltalán képes vagyok még érzékelni a valóságot.
Nem szeretek szerencsejátékokat játszani, de bízom annyira magamban, hogy saját magamra bármikor fogadnék.
Gondolkodni nehéz, ezért leginkább ítélkezünk.
Tudom, hogy őrülten hangzik, de a rövidke pillanatban, amikor nem néz rám, gyengének érzem magam és fázom.
Azon a napon, amikor teljesen megbízhatunk egymásban, béke lesz a Földön.
Amikor keresünk valamit, az a valami is keres minket.