A boldogság semmi egyéb, csak a jó érzés. A jó közérzés. Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni.
Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud.
Módszeresen kell zűrzavart kelteni – az felszabadítja az alkotóerőt. Minden, ami ellentmondásos, életet teremt.
Azok, akiket szeretünk, gyakran a legidegenebbek számunkra.
Minél több emberrel ismerkedem meg, annál boldogabb vagyok. Az ember a legnyomorultabb ismeretség révén is tanul, gyarapszik, s többre értékeli a tulajdon boldogságát.
Elég a rosszra akkor gondolni, ha már beteljesedett; minek izgassa az ember magát előre is?
Az ember nem lehet másképpen boldog, csak úgy, hogy a jelent élvezi és nem töri fejét azon, ami lesz.