Egy dolgot nagyon szeretek az emberekben: a legparányibb reménytől is képesek szárnyalni.
Gyűlölöm a szabadságot: arra kötelez, hogy válasszak.
Már sokszor napokra sikerült megszabadulnom a fájdalomtól. Ennek persze ára volt: a szűnni nem akaró érzéketlenség. Választhattam a fájdalom és a semmi között, és én a semmit választottam.
A világgal való küzdelemben segíts a világnak.
De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni? Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs nemesség és nagyság – csak a gyötrelem.
Igazi arcunk szemmel nem látható. Csak szívvel, néha.