Vártam, hogy még egyszer láthassam. Igazi jó barátok voltunk. Ő tudta legjobban kiolvasni a gondolataimat, ha valamit akartam, ketten akartuk.

A tények nem tudtak titkos vágyaimról lemondatni, de egyre inkább tudomásul kellett vennem, hogy az ábrándokat csak önmagam csalására dédelgetem.

Kezdetben a szenvedély idegen, később vendég és végül úr a házban.

Talán nincs is annyira nyomorúságos helyzet, amelyik ne hordozna magában valamiféle vigaszt.

Bármilyen ádáz és kemény a sors, lehet-e nem remélni, ha odakint szépen süt a nap?

Emlékezz arra, hogy a boldogság nem attól függ, hogy ki vagy mi van veled. Egyedül attól függ, hogy mit gondolsz.

Soha senki nem hiszi, hogy történhet valami rossz, amíg meg nem történik.

Milyen furcsa szerkezet is az ember! Még annak elvesztése is mennyire tud fájni, amit annyit kritizált, annyiszor leírt, és legyintett, ha szóba került.