Ha élünk, akkor vágyunk. És aszerint ítéljük az életet jónak vagy rossznak, hogy vágyunkat édesnek vagy keserűnek hisszük.
A félelem időnként figyelmeztetés. Olyan, mintha valaki a vállunkra tenné a kezét, és azt mondaná: ne menj tovább.
Nincs őszintébb szeretet, mint az étel szeretete.
Ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes.
A tudással nő a kételkedés is.
Az élet az erőfeszítéseket díjazza, nem pedig a kifogásokat.
Nem elég tisztának lenni. Nem elég ártatlannak lenni. A mai világban öntudatra és erőre van szükségünk, hogy ne zuhanjunk a zuhanókkal, és veszítsük el lelkünket egy aljas világban.