Az ember élete csak akkor értelmes, ha szolgálatnak fogja fel.
Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.
Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is – valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.
Az a baj azzal, ha az ember a négy fal között van: a világ odakint megy tovább, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy neked örökre megállt az idő.
Ami az egyik embernek étel, a másiknak méreg. A nap fényt ad a sasnak, de megvakítja a baglyot.
A tömegek meghódítása a feladat könnyebbik része. A nehezebbik az, hogy valamiképp elejét vegyétek, nehogy letaszítsanak a trónról, és eltegyenek láb alól.