Néhány súlyos elmekórtani esettől eltekintve az emberek többsége abba őrül bele, hogy megpróbál kitörni a hétköznapok egyformaságából.
Nincs olyan megrakott szekér, amelyre nem fér fel még egy villával.
Mindig van mit tenni. Mindig van változás. Mindig lehet javítani a helyzeten.
Egy gyermek olyan, mint egy forradalom (…): az ember elindítja, de nem szabályozhatja, mi lesz belőle.
Ha két ember összevész, mindig mind a kettő a hibás.
Tökéletesnek kell lennünk, hogy ne kelljen megbocsátanunk mások hibáit.
A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!
A könnyek kimossák a bánatból a fájdalmat.