A hó csak annyit jelent, hogy túl hideg van ahhoz, hogy eső essen.
A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete.
A világ mindég az marad, ami volt, csak az emberek cserélődnek ki.
A viharnak is fáj a csend, azért dörög.
A világon semmiféle tehetség el nem vesz. Nem olyan bolond a természet, hogy hiába teremtsen erőket. Amit teremt, azért teremti, hogy hasznát vegye.
Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.
A természet körforgásában nem létezik sem győzelem, sem vereség. Csak a mozgás létezik.
Ha a nap lenyugszik, semmiféle gyertya nem helyettesítheti.
Tudja, hogy a gazella hatalma a lábában rejlik. A sirály hatalma meg abban, hogy messziről célba tudja venni a halat. Megtanulta, hogy a tigris nem fél a hiénától, mert tudatában van az erejének.
A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek.
Szép a hold az égen, de sokkal szebb a Balaton tükrén. Száz csillagnak ezer tündöklése az apró hullámokon. S ha áttekintesz a túlsó partra: minden falu alján apró pásztortüzek hosszú sora mosolyog feléd.
A Természet az egyetlen könyv, amely minden lapján nagy tartalmat nyujt nekünk.
A természet képzelőereje sokkal, de sokkal nagyobb, mint az emberé. Senki, akinek nem volt megfigyeléseken alapuló sejtése, nem képzelhetett el ilyen csodálatos dolgot, mint amilyen a természet.
A világ változatosabb és csodálatosabb, mint azt az emberek többsége gondolná.
Csodálatos, mit művelhet egyetlen napsugár az emberi lélekkel.
Az emberek már föl sem fogják, mi minden jót mutat meg az élet, mialatt a nap az útját járja az égen.
Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak.
A hullámok látványa időnként többet segít az embernek, mint a legjobb pszichiáter.
Minden, ami a föld felszínén és felszíne alatt van, szakadatlanul átalakul, mivel a Föld él, és lelke van.
A virág nem álmodozik, nem sír – remény nélkül nő és virul, és kétségbeesés nélkül hal meg.
Nem mi birtokoljuk a földet: a föld birtokol minket.
Ismerünk növényeket, amelyek virágzáskor olyan erőteljes illatot árasztanak, hogy közelről visszariaszt. El kell távolodnunk, hogy illatukat élvezhessük.
A nagy viharok előtt mindig van egy pillanat, amikor eláll a szél, és minden elcsendesül.
A méh számára a virág az élet forrása, és a virág számára a méh a szeretet követe, és mindkettőjük számára, méhnek és virágnak egyaránt, örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság.
Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát.
A valóságban a dolgok gyakran még sokkal abszurdabbak, mint a könyvekben.
A kincseket a víz mossa ki a földből, és ugyanaz az áramlat vissza is temeti őket.
Minél többet ismerünk meg a természet szilárd törvényeiből, annál hihetetlenebbekké válnak a csodák.
Nem csak a gazdagoké a világ fénye, csodája.
Lám-lám, milyen szépséges is tud lenni ez a világ, csak az a baj, hogy az ember ritkán néz fel.
Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz, s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.
Az aszpirin a természet adománya a modern ember számára.
A természet nem csak szépség, hanem a legfontosabb bölcsesség forrása. Fedezzük fel újra azt, amiből származunk, és amelyből soha nem kellett volna elszakadnunk.
Minden városban van egy „mágikus hely”, egy hely, ahova akkor megyünk el, amikor komolyan akarunk gondolkodni az életről.
A természet nem barátságos, de nem is rosszindulatú. Nem akar szenvedést okozni, de nem is tesz ellene semmit.
Úgy gondolom, a Természet fantáziája annyival nagyszerűbb az emberénél, hogy sosem hagy majd nyugodni minket.