A fájdalom hullámai, amelyek idáig csak körbemostak, most feltornyosultak, átcsaptak a fejem fölött, lerántottak a mélybe… És nem is jöttem föl a felszínre többé.

Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy az ő társaságában szabadabbnak érzed magad, mint amikor egyedül vagy.

Amit erőszakkal terjesztenek, az nem lehet sem igaz, sem jó, sem szép.

Tudod, ha engem a kútba löknek, még le sem értem a fenekére, de már zuhanás közben azon gondolkodom, hogyan fogok én innen kijutni?!

Néha nem tudom, hogy az életem ennyire bonyolult-e, vagy csak túl sokat töprengek a dolgokon.

Az elme nem más, mint álmok sorozata – álmok a múltról, álmok a jövőről, álmok arról, hogy hogyan alakuljanak a dolgok, nagy ambíciók, célok álmai.

Miért szereted az egyik férfit, és a másikat nem? Miért van az, hogy az egyik pasas érintése hévvel borzongat meg, a másiké viszont hidegen hagy? Ez az igazi rejtély.

A távollét a szerelemnek olyan, mint a tűznek a szél: a kis lángot kioltja, a nagyot fellobbantja.