Az idő talán begyógyítja a sebeket, de sohasem hoz feledést.
A múlt már csak ilyen. Elmúlt. Vége. Nincs értelme újraélni. Inkább a jelenre összpontosítanék, a mostra, erre a pillanatra.
Ami történt, megtörtént. Most már arra kell gondolnunk, hogy mi a dolgunk.
Elképzelem, milyen érzés lehet, ha olyasvalaki érint meg, aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál. Hozzád ér, te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van.
A helyesírás csupán emberek közötti megállapodás kérdése, semmi köze a valósághoz, semmi köze a természethez. Lehetne mindent másként is írni, tetszés szerint.
Sehol sincs az, aki mindenütt óhajt lenni.
Vajon van-e értelme a hatalom megszerzésének, önmagunk megvédésének, ha közben el kell adnunk a lelkünket?