Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (…) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?
Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretet fektetünk az adásba.
Gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy a felelős! Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!
Hallottál-e arról: ha másokra a szeretet szemével nézel, ők ugyanúgy tekintenek vissza rád?
Az ember fizetni akar a hibákért, amiket elkövetett, és azt hiszi, ha eleget szenved, az elég. De nem így van.