Bejelentkezés szükséges.
Az egyetemen nem tanítják meg, hogy a szeretet művészet (…), erre neked magadnak kell rájönnöd.
Hogyan is lehetnél boldog egy másik személlyel, ha még egyedül se vagy az?
A bátorság alapvetően annyit jelent, hogy kockára teszed az ismertet az ismeretlenért, a megszokottat a szokatlanért, a kényelmest a kényelmetlenért, a távoli cél felé tett fáradságos zarándokútért.
A szépség a természet ajándéka: osszátok hát meg egymással, de soha, soha ne használjátok arra, hogy általa uralkodjatok a másik ember felett.
A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod.
A könny végtelenül fontos nyelvezet. Vannak olyan pillanatok, amikor a szavak nem tudnak beszélni, csak a könnyek.
Valójában az emberiség csak azon a napon születik meg igazán, amikor az egyént a lázadásában tisztelik.
Reagálj új módon az újra, ne a régi berögződések alapján. Ha a régi alapján reagálsz, elhibázod: nem lesz híd közted és aközött, ami történik körülötted. Mindig késésben leszel, a vonat mindig elmegy az orrod előtt.
Ha szerelmes vagy, akkor nincs szükség a beszédre. Akkor minden mozdulat, de még maga a csend is ékesen beszél.
A világ nem ér véget a láthatónál. Ott a láthatatlan, és az sokkal nagyobb jelentőségű, mert sokkal mélyebb. A látható csak egy hullám a láthatatlanban. A láthatatlan az óceán.
A személyiség csak egy maszk, az egyéniség a magad igazsága. A személyiséget kívülről kényszerítik rád; egy perszó-na, egy álarc. Az egyéniség a saját valóságod – amilyennek Isten teremtett.
A béke azokra talál rá, akik rálépnek a szeretet útjára, akik a szeretet zarándokútját járják, nem pedig azokra, akik a hatalom és a pozíció útján próbálnak előrehaladni.
Bármikor, ha rossz útra tévedsz, kigyullad egy sor jelzőlámpa benned. A szomorúság egy ilyen jelzőlámpa, a depresszió egy ilyen jelzőlámpa.
A valóban erényes ember szabadságban él – nem kötik parancsolatok, nem kötik szentírások; nem követ senkit saját benső fényén kívül. A szíve szerint él – ő egy lázadó.
Amikor a szív túlcsordul, csak a csend közvetíthet.
Csak az az ember, aki tudja, hogyan kell egyedül és örömmel létezni, telik meg olyannyira szeretettel, hogy képes legyen megosztani. Akár idegenekkel is.
A létezés nem hisz a másolatokban; a létezés lényege az eredetiség, ezért mindig eredeti, egyéni lényeket teremt.
El kell fogadnunk a halált, és a halál elfogadása által lassanként elfogadjuk majd az öregséget is, az elfogadás pedig mindig megkönnyebbülést jelent.
Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kéne lenned. Mindig a belső hangra figyelj, arra, hogy te milyen szeretnél lenni.
Egyike az elme nagy ellentmondásainak: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad.
A szerelem nyelve nem a beszéd. A szerelmespárnak a csend a tökéletes érintkezés. Szavak nélkül is jól megértik egymást.
Az igazság olyan tisztán ragyog, hogy ha egyszer megérted, átalakítja az egész életed. Amint meghallod, megérted.
Aki teremt, nem követheti a jól kitaposott ösvényt. Fel kell kutatnia a saját útját, magának kell keresgélnie az élet dzsungelében. Egyedül kell mennie.
Időbe telik (…), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.
Az elme csupán fekete-fehér. Az élet olyan, mint a szivárvány.
A tudatlanság hitetlenné teheti az embert, a tudás soha.
A magány sosem szül szerelmet – csak szükséget.
Ha mindig többet akarsz, akkor elmulasztod azt, ami már eleve a tiéd.
Mindenki képes arra, hogy boldogtalanul éljen, a boldogsághoz azonban nagy bátorságra van szükség – az már nehéz feladat.
A nagyszerű zene körülölel, játszani kezd a szíveden, megteremti azt a ritmust, amelyet elveszítettél. (…) Hatalmas béke ereszkedik rád, és hatalmas öröm van a szívedben.
Az elme nem más, mint álmok sorozata – álmok a múltról, álmok a jövőről, álmok arról, hogy hogyan alakuljanak a dolgok, nagy ambíciók, célok álmai.
Amit adni lehet, az nem ér semmit. Az csak egy tárgy, azt el is lehet venni. Csak az az értékes, ami már eleve benned van.
A gyerek nem tudja, hogy ki ő; csupán azt tudja, hogy mások mit gondolnak róla.
Két boldogtalan ember nem teheti boldoggá egymást – egyszerűen csak megduplázzák boldogtalanságukat.
Ez a valóság: az emberek olyan halott szeretethez ragaszkodnak, amely valaha élő volt.
Soha ne helyettesítsd a tudást hittel, mert ha hiszel, akkor soha nem fogsz tudni. Ha pedig tudsz valamit, egyszerűen értelmetlen hinni benne. Ha valamiben hiszel, az annak a jele, hogy nem tudod.
Az ember csakis azt oszthatja meg a társával, amivel ő maga rendelkezik. Ha boldog, a boldogságot osztja meg a másik emberrel, ha szomorú, a szomorúságot.
Ezért olyan szép minden kisgyermek – mert nem érdekli a véleményed.
Mindig a jóval azonosítod magad, az erkölcsös viselkedéssel, és elhatárolod magad az erkölcstelen tettektől – annak ellenére, hogy csinálod őket. Így alakul ki a képmutatás.
Az igazi férfi mindig kész feltárni másik lénye lényegét, mert nem fél megmutatni önmagát.
Ha egyszer meglátod az ego nélküli pillanat szépségét, akkor utána már könnyű lesz meglátnod az egóval járó boldogtalanságot is.
Nem az a lényeg, hogy mit hallgatsz, hanem az, hogy hogyan hallgatod, mert az üzenet ott van mindenütt.
Az igazság az, hogy a pokol nem valahol máshol van, és a mennyország sem. A pokol is itt van, és a mennyország is. A pokol és a menny a te hozzáállásodat jelenti az élethez.
A siker csak akkor meghatározó számodra, ha vesztes vagy.
Ne aggódj amiatt, vajon örökké együtt lesztek-e vagy sem – semmi se tart örökké.
Az elme nem más, mint az összegyűjtött múlt, az emlékezet. A szív a jövő; a szív mindig remél, mindig valahol a jövőben jár. A fej a múltra gondol; a szív a jövőről álmodik.
A féltékenység nem jó dolog, az elfojtott, elrejtett féltékenység azonban sokkal veszélyesebb, mint a nyíltan felvállalt.
Nem szerethetsz jobban, és nem szerethetsz kevésbé, mert a szeretet nem mennyiségi dolog, hanem minőségi, és ennél fogva mérhetetlen.
Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál.
Ha élni akarsz, egy dolgot meg kell tanulnod: fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak, és fogadd el önmagad úgy, ahogy vagy.