Meg is állapítottam, hogy egy tanárnak ki sem kell nyitnia a száját, ha „érdekes” akar lenni: elég, ha figyelmesen hallgat.
Nem azzal kerülsz bajba, amit nem tudsz, hanem azzal, amit biztosan tudsz, de mégsem úgy van.
Néha akkor tudunk a legjobban kijönni valakivel, ha időnként egy kicsit eltávolodunk tőle.
A kiabálásnál a mosolygós irónia sokkal kegyetlenebb fegyver.
Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.
Minden befejezettet megcsodálunk, minden leendőt lebecsülünk.
Ne feledd: a fájdalom és a csalódás az élettel együtt jár!
Feladatunk éppen akkora, mint az életünk – ezért tűnik végtelennek.