Újból föl kell tennünk magunknak a kérdést: mire vagyunk képesek?
Vicces, hogy amikor az ember egy városban lakik, mindig azt gondolja, hogy ráér még megismerni – és addig halogatja az ismerkedést, míg a végén egyáltalán nem ismeri meg.
Ha egy évig hallgatunk, elfelejtünk fecsegni, és megtanulunk beszélni.
A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, mikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.
Csakis olyan pasi kell, lányok, aki olyannak szeret, amilyenek vagytok. Sőt, azért szeret, mert olyanok vagytok. Minden apró dilivel egyetemben. Higgyetek nekem!
Van, hogy az embernek nincs más választása, mint a sírás vagy a nevetés.