Az emberek dalokat írnak arról, hogy „énekelnek az esőben”, de a valóságban, amikor bőrig áznak, akkor csak siránkoznak.
A fájdalom soha nem múlik el teljesen. Az ember valahogy kezeli, él tovább, de a fájdalom mindig ott van.
Milyen jó lenne, gondolom, ha nő volnék, mert a nők úgy is tudnak látni, hogy nem néznek oda.
Mindennek oka van. Csak éppen nem tudjuk, mi az.
A szenvedély jeleket ad nekünk, amelyek vezetnek bennünket. A mi feladatunk megfejteni ezeket a jeleket.
Ha a lehetetlent kizártuk, ami marad, az az igazság, akármilyen valószínűtlen legyen is.
Az ember arra születik, hogy éljen, nem hogy készülődjön az életre.
Nem legyőzni kell az akadályt – hanem túljutni rajta. (…) A folyó nem áll le vitatkozni az útját álló sziklával, hanem átfolyik rajta, s derűsen rohan a tenger felé.