Azt mondják, az emberek a valóság elől szoktak a könyvekbe menekülni.
Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.
Nincs olyan művész, aki elviselné a valóságot.
Előfordul néha, hogy olyan elevenen élünk át mindent az álom és a valóság határán, hogy nem is tudjuk eldönteni, mi történik velünk.
Ez a valóság: az emberek olyan halott szeretethez ragaszkodnak, amely valaha élő volt.
Az embert a képzelete jobban riasztja, mint a valóság.
Jó, hogy vannak álmaink, mert nélkülük elviselhetetlen volna a valóság. Csalhatjuk magunkat a valósággal is. Az még sokkal veszedelmesebb álom.
A valóságban nincsenek tündérmesék. Én nem reménykedem. Nem bírnám elviselni a csalódást.
A szív nyelve intelligens, de roppant egyszerű. Nem kell sokat magyarázni. A szív előbb ismeri föl a hazugságot, mint az eszed.
Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. „Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége… Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem.” És ez nagyon kemény mondat.
Gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy a felelős! Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!
Amennyiben a matematika törvényei a valóságra vonatkoznak, nem bizonyosak; amennyiben viszont bizonyosak, nem a valóságra vonatkoznak.
Nem csoda, hogy az egész életünket végigálmodjuk. Ébren lenni, és mindent olyannak látni, amilyen… ezt senki nem bírná sokáig.
A leghétköznapibb és legbanálisabb dolgok egyben a legvalóságosabbak is.
Az igazság sokkal varázslatosabb – a szó jó és felemelő értelmében -, mint bármilyen legenda, kitalált történet vagy csoda. A tudománynak saját varázsa van, és ez a varázslat maga a valóság.
A valósághoz mérten minden tudományunk primitív és gyerekes dolog – és mégis ez legnagyobb értékünk.
Sokkal érdekesebb bizonytalanságban élni, semmint olyan válaszokat tudni, amik talán nem is igazak.
Lehet, hogy máshol jó, de mi, akár tetszik, akár nem, itt vagyunk.
A világ nem ér véget a láthatónál. Ott a láthatatlan, és az sokkal nagyobb jelentőségű, mert sokkal mélyebb. A látható csak egy hullám a láthatatlanban. A láthatatlan az óceán.
A legtöbb ember nincs kész arra, hogy szembenézzen a valósággal. Miért pont én legyek az, aki szembesíti őket vele? Úgyis csak megfutamodnak előle.
Sokkal jobb a világot olyannak látni, amilyen, mint álomvilágban élni, bármennyire kellemes és önbizalmat nyújtó legyen is az.
A néző lelkét nem az teszi gazdaggá, amit lát, hanem az, amit gondol és érez arról, ami szemébe ötlik.
Az ifjúság a boldogság ígéretét nyújtja, ám az élet a fájdalom valóságát.
Nincs menekvés, dönteni kell, (…) lehet jól, lehet rosszul, lehetünk szabadok, lehetünk rabok, de dönteni kell.
Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa.
Az emlékek szeretik megviccelni az embert. Előfordul, hogy a valóságot mutatják, de az is, hogy olyanná válnak, amilyennek mi akarjuk látni őket, és megszépülnek.
A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot.
Képtelenek vagyunk együtt élni dolgokkal úgy, ahogy vannak. A vélemények fontosabbak számunkra, mint a valóságos élet, és hajlamosak vagyunk rá, hogy inkább higgyünk a szavaknak, mint a tényeknek.
A legtöbb mai ember hazugságokkal átszőtt, nyomorúságos párkapcsolatban tengődik.
Hasznos lehet számunkra, ha belátjuk, hogy korántsem vagyunk olyan rendkívüliek, mint ahogy képzeljük, mert akkor mindjárt reálisabban tudjuk szemlélni önmagunkat.
A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.
Az élet kemény és az üzleti élet könyörtelen és józan áradata tükörképe a teljes, nagy Életnek.
A legfényesebb láng veti a legsötétebb árnyékokat.
Lenni annyi, mint szenvedni. Aki e tudás alól kibújik, a valóság elől való végtelen menekülésben elveszett.
Nem arra születtünk, hogy józanul gondolkozzunk. Nem is hiszem én, hogy van köztünk józan gondolkodású ember.
Csak a meglepett ember s az elejtett szó mutat igazat.
A valóságtabletta keserű gyógyszer, de megakadályozza a remények elvesztése utáni összeomlást.
A valóságok bizonyára erős gránitkövek, de a legnagyobb karrierek mégis a látszatokon épültek fel.
Számunkra a Facebook, a YouTube és az Instagram jelenti a valóságot, nem pedig egy olasz szabadúszó újságírónő beszámolója, aki képes lenne az életét adni az igazságért.
Az első csók azért is fontos, mert ha akkor kölcsönös elolvadás van, az bizony fontos jele annak, hogy valami mély érzés kezd kialakulni. (…) Vannak nagyon finom intő jelek, amelyeken a legtöbb ember átsiklik.
Még a bátor emberek is behunyják a szemüket néha, ha félnek látni a valóságot.
Sohasem ismerhetjük meg a valóságot. (…) Minden szépségnek megvan az árnyoldala és mulandó.
Az emberiség égető problémáinak megoldása mindig elmarad, mert kiderül, hogy a problémák hol nem égetőek, hol nem megoldhatóak, hol nem problémák.
Csak józanul nézz, s ne vakon csodálkozz!
Ha a valóság kemény, unalmas és igazságtalan, akkor jobb, ha hozzászokik az ember ahhoz, ami valójában van, mint ha azért panaszkodik, hogy nem az, amire vágyik.
A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó.
Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel.
Ha valakinek nincs cipője, hiheti bármennyire rendületlenül, hogy a paradicsomban csodálatos aranycipellői lesznek, mégis vizes lesz a lába, és tüdőgyulladást kap.
A józanságnak az az előnye, hogy az ember értékelni tudja azt, amije van. Képes élvezni a pillanatot.
Többet kellene álmodoznia (…). A valósággal a mi századunkban nem tanácsos szembenézni.