Igaza van a zen-mesternek, akitől megkérdezték a tanítványai: „Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon?” És a mester azt felelte: „Abból, hogy élsz.”

Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. „Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége… Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem.” És ez nagyon kemény mondat.

A jóhír hiú és fölöttébb csalfa fogalom. Gyakran elérjük érdemtelenül és elveszítjük ártatlanul.

Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak.

Ideje visszatérned a vidámsághoz, ideje visszatérned a humorhoz. Ezen a héten talán többször érezted úgy, hogy tilos viccesnek lenned, hogy nem törheted meg a pillanat szentségét valamilyen viccel. Valójában az élet szent pillanatai mindig humorosak és felszabadítóak is egyben. A humor semmiben sem gátolja a fontos folyamatokat.

Nem kötelezhetnek arra, hogy részt vegyél munkahelyi rendezvényeken szabadidődben.

A világ egyre hidegebb, mert az emberek elfelejtették, mi az igazi szeretet.

Minden nőnek, aki kövérnek tartja magát, mert nem nullás a mérete, üzenem, hogy csodálatosak és a társadalom torz.

Ami a valóságot illeti, az csak egy történet, amit mások meséltek nekünk a világról, és arról, hogyan kell viselkednünk benne.

Nem csodálom, ha olyasmit is hallottál, aminek nem örültél. Tudod, azt mondják, a hallgatózóknak már csak ez a sorsa!