Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltűnhet egyszer.
Aki mindennel elégedett, s nem akarja a jót jobbra cserélni, az előbb-utóbb mindent elveszít.
Aki állandóan úton van, az tudja, hogy egy napon mindig el kell indulni.
A sérelmeket meg kell bocsátani. Nem szabad magadban őrizni őket.
Milyen nagy dolog egy ember és mégis milyen semmi.
Ellenségeiddel jót tenni a legjobb módja annak, hogy hiúságodnak hízelegj.
A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert csinál.
Tudod, az érzelmek és a tettek mindig összefüggnek. Egyik nem létezhet a másik nélkül.