Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.
Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései.
Igaz, hogy a szerelem bonyolult, nehéz és néha gyötrelmes is, de az egyetlen szféra, ahol az álmok valósággá válnak.