Létezésünk egy bizonyos pillanatában elveszítjük uralmunkat életünk fölött, amely így a sors kezébe kerül. Ez a legnagyobb hazugság a világon.
Amikor a világ szörnyetegnek fest le valakit, az vagy valóságos szent, vagy elhallgatják a mese másik felét.
Az ember addig nem tartozik sehová, amíg nincs a földben halottja.
Nincs szentebb kötelék a bajtársi hűségnél. (…) Lélek és nem vér szerinti rokonságot kötni csak az ember képes.
A lélek, ami szépséget lát, lehet, hogy néha egyedül sétál.
Ha a nap lenyugszik, semmiféle gyertya nem helyettesítheti.