Ha az élménygazdag élet a jelenben rövidnek, visszatekintve hosszúnak tűnik, a munkában épp ellenkező a helyzet: minél egyhangúbb, annál gyorsabban elszaladnak az évek.
A hétköznapokat csak azért teremtették, hogy az ember a vasárnap unalmát kiheverje.
Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?
Ha két rokonlélek egymásra találva feltárja belsejét, sorsuk el van döntve.
A remény majdnem olyan rossz, mint a félelem, ha arról van szó, hogy az ember átlépje azt a pontot, ahol fel kellene adnia.
Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.
Minden ember átélhet a maga sorsában egy külön világvéget. Ezt nevezzük kétségbeesésnek.