Az a kozmetikum, amit soha nem használok, az alapozó. Elképzelhetetlen, hogy palacsintatésztával mázoljam be a képem.

A legtöbben úgy is élnek, hogy észre sem veszik, milyen kincs van a szemük előtt.

Értékelheti-e az ember a tökéletességet, ha az állandóan jelen van az életében?

Számtalan kilométert gyalogoltam, hogy felfedezzek dolgokat, amelyeket már tudtam, mindnyájan tudunk, csak oly nehéz elfogadni őket.

Bárki azt hihetné, hogy a belső ürességtől az ember könnyűnek érzi magát, pedig elviselhetetlenül nehéz.

Kapott-e szebb és megbecsülendőbb ajándékot bárki is annál, hogy a saját kezébe vehette életének irányítását?

Ellenzem a párbajokat. Ha engem hívna ki valaki, akkor kedvesen és megbocsátóan megfognám a kezét, elvinném egy csendes helyre, és megölném.

Néha körbenézek a világban, és felfordul a gyomrom. Miért nem erőltetik meg magukat az emberek egy kicsit? Semmit sem tesznek, mégis folyton csak elégedetlenkednek.