Milyen áldás, hogy az idő elcsitítja a bosszúvágyat, enyhíti a haragot és a gyűlöletet!
Ha idegenben bántják az embert, akkor mindennél jobb testvérek közé menekülni.
Szerelmes voltam belé, de nem annyira, hogy ez mindent megváltoztasson: csak ahhoz volt elég, hogy mindkettőnket meggyötörjön.
Egyetlen gonosz és hatalmas ember elegendő ahhoz, hogy százezer más ember sírjon, nyögjön és átkozza az életét.
Senkit nem kényszeríthetünk arra, hogy szeressen – senkit, hogy ne szeressen. Senki baján nem segíthetünk, ha képtelen a szeretetre.
A szerelemnek szüksége van távolságra, hogy levegőzni tudjon, mint ahogy a tűznek is szüksége van levegőre, hogy táplálhassa magát.
Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?