Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.
Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. (…) És akkor ragyogó fény hatol a szívedbe, felolvasztja azt, ami megfagyott benne.
Talpnyalókat nyeregbe törni unalmas dolog. Egy gondolkodó embert nem könnyű, viszont annál élvezetesebb.
Hallgass! Ne bizonygasd az igazadat! Hallgasd meg, mit mond a másik! Add föl legalább egy pillanatra azt a meggyőződésedet, hogy te tudod jobban! Hátha ő?
Mert szeretsz valamit, azért még nem kell magadhoz szorítanod, mintha a lelküket is magadba akarnád szívni.