Az emberek tisztelik a halált, mert joggal úgy vélik, hogy ha tiszteletre méltó dolog meghalni, mindenki bizonyos lehet afelől, hogy legalább egyszer tisztelni fogják.
Mindig van mit tenni. Mindig van változás. Mindig lehet javítani a helyzeten.
Úgy tarthatunk meg valamit, ahogyan megszereztük.
Még ha fél lábbal a sírban állnék is már, akkor is tanulnék.
Mert a teknősbéka biztosan jár a lábán, ok ez arra, hogy szárnyát szegjék a sasnak?
Én pedig azt mondom, hogy a depresszió nem más, mint a „szív szemének” vaksága – vagyis a szeretet hiánya.
Menj egy forgalmas helyre, például egy parkba, bevásárlóközpontba, és csak figyeld, nézd az embereket.