Az élet megtanította arra, hogy a boldog pillanatokért néha nagy árat fizet az ember. (…) A boldogsággal csak az a bökkenő, hogy hamar hozzászokik az ember.
Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal.
Tőlem függ, hogy a világot derűsen, kedvezőbb fényben látom-e, s önmagamat sikerül-e hasonlóképpen szemlélnem.
A tudomány tisztában van vele, hogy nem birtokolja az igazságot, ezért keresi azt, az egyház tudja, hogy birtokában van az igazságnak, ezért nem is keresi azt.