Ha valamit elengedünk és nem jön vissza hozzánk, akkor valójában sosem volt a miénk.
Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk.
Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)
Tragikus sors a mi korunké: szükségünk van egy vallásra, de sehol sem találunk hozzá istent!
Ha ezen az úton mostantól kezdve nem is tanulok semmi újat, egy fontos dolgot legalább megtanultam: muszáj kockáztatni.
Tömegnyi ember csendje: ez a legnémább, a legmélyebb, fenyegető és megható.
Épkézláb férfi sose várja a nőtől, hogy szeresse – megelégszik vele, ha szerelmes belé.