A férfiak azt hiszik, hogy szeretetre méltó zsarnokok, pedig lehet, hogy egyszerűen csak rémisztőek.
Azok a férfiak, akik mindenben biztosak… nos, azok talán nem is férfiak.
A férfiak (…) különösen nagy örömüket lelik abban, ha felsőbbrendűnek érezhetik magukat – s közben észre sem veszik, hogy az esetek többségében tökéletesen kiszámítható a viselkedésük.
A férfiak és a nők másképp viselkednek ugyanazokban a helyzetekben. (…) Valójában a férfiak tartoznak az érzékenyebb nemhez. A nők kemények.
Épkézláb férfi sose várja a nőtől, hogy szeresse – megelégszik vele, ha szerelmes belé.
Nem a kicsapongás féktelensége, hanem az együttélés egyszerű öröme kapcsol legszorosabban a nőkhöz.
A szerelmes férfi minden óvatos tanácsot hajlandó félreérteni.
Az igazi szerető az a férfi, aki képes felvillanyozni azáltal, hogy megcsókolja a homlokod vagy a szemedbe mosolyog.
Vannak olyan férfiak, akikkel együtt építed a jövőd. És vannak olyanok, akikkel kapcsolatban tudod, hogy csak emlékeid maradnak. (…) Néhány emlék megéri az árát!
A férfi, aki napfénynél normálisan szeret, holdfénynél őrjöngően imád.
Jó is az, ha férfi van a közelben, már azért is, hogy legyen, akire ráförmed az ember.
Minden férfi egyforma. Csak az arcuk más, hogy ne keverjük össze őket.
Egy pasinak nem lehet elégszer elmondani, hogy nem vagy terhes.
A férfira két fogyatékosság jellemző: a szerénység és a nő.
A férfiak nehezen hiszik el, hogy valaki, akivel gonoszul bántak, már ne szeresse őket.
Minden embernek van valami titka, amelyről sohasem beszél életében.
Ha egy nő fényt hoz egy férfi életébe, a férfi ellenben lehúzza a rolót, akkor ne csodálkozzon, ha egy másik férfi fog napozni helyette.
A hála fontos egy férfi életében: senki nem jut messzire, ha megfeledkezik azokról, akik mellette álltak a nehéz időkben.
Furcsa volt a tekintete. Szomorú és üres. Férfiak néznek így, amikor régmúlt szerelmükkel találkoznak.
A férfi: társat keres, a nő: biztonságot. (…) A férfi: nyíl a jövőbe, a nő: az íj idege, amely kiröpíti.
A férfiak élvezik a vadászatot, és ha egyszer megkaparintották a zsákmányt, elvesztik az érdeklődésüket.
Nők nélkül mi férfiak hajléktalanok vagyunk. Egy ideje megtanultunk egyedül, nő nélkül élni, de ilyenkor csak lakásunk van, nem otthonunk.
Minden férfi életében csak egy nő létezik, a többi csupán az árnyéka.
Nincs férfi, aki nősülni akarna. Csak vannak nők, akiket másképpen nem kaphatnak meg, ezért ezt az áldozatot készségesen meghozzák.
Nem az a férfi mércéje, ahogyan kellemes és kényelmes percekben viselkedik, hanem az, hogyan állja meg a helyét vitákban, és hogyan oldja meg a kényes helyzeteket.
A fiúk nevetnek a lányokon és amiken keresztülmennek miattuk, de akkor már nem fognak nevetni, amikor a saját lányuk arcáról kell letörölni a könnyeket, mert valaki ugyanígy bánt velük.
Csinos pasiból van elég, jó szövegű srácokat a tévében is lehet látni, a megbízhatóság viszont ritka.
A férfi állat, akit kóborlásra teremtettek. Természetellenes, hogy egy nőre korlátozza magát.
A sármos férfi szórakoztató, a szép férfi természetesen becses látvány, de a becsületes férfi… ó, kedves olvasó, a kisasszonyok kitüntető figyelmére csak a becsületes férfi érdemes.
Az igazi férfi két dolgot akar: játékot és veszélyt. Ezért akarja az asszonyt, legveszélyesebb játékszer gyanánt.
Tovább akartam menni, de volt a pasiban valami hátborzongatóan ellenállhatatlan. Mint egy vonatszerencsétlenségben.
Ha egy férfi igazán elkötelezett, akkor nem számít, milyen csinos egy nő.
A férfi úgyis csak a kalandot keresi, mindig az újat – valójában még ma is vadászó barlanglakó, akit a fajfenntartási ösztöne hajt.
Okos emberek közé belép egy szép asszony, s kész a bolondok háza.
A férfi érettsége: újra megtalálni azt a komolyságot, amely gyermekként – játék közben – még megvolt.
A legénybúcsút olyanoknak találták ki, akik szomorúak, amiért vége az agglegényéletüknek. Én viszont alig várom, hogy magam mögött hagyjam. Vagyis nem igazán van értelme.
Senki nem tud egyetlenegy okot sem mondani, hogy (…) miért is kell hogy a férfi legyen az úr a házban.
A férfiak csak fájdalmat jelentenek, kudarcot, szenvedést, és azt az érzést, hogy megállt az idő.
A kamasszá érett gyermek, aki nem tud többé mit kezdeni anyjával, nem lel addig nyugalomra, míg rá nem talál az asszonyra. Egyedül csak az asszony tudja majd újra emberré összerakni.
A férfiak buggyantabbak, mint a kéthetes ráksaláta egy szép júliusi napon.
Az igazi férfi mindig kész feltárni másik lénye lényegét, mert nem fél megmutatni önmagát.
Ameddig lehet, óvom azt a káprázatomat, hogy a nők önmagamért szeretnek.
Hogyan tudná egy férfi egész életén keresztül úgy hordozni a titkát, hogy az őt szerető nő ne gyanítson semmit?
A férfiak manapság már nem várják el a szüzességet (…), de az ártatlanság illúzióját igen. És az igazság? Az igazsággal nem tudnak mit kezdeni!
Ahogy a tökéletes férfi, úgy a tökéletes nő sem létezik. Egyetlen ember sem tökéletes. Soha senki nem teljesítheti a másik minden vágyát.
Nem elég meghallgatni a férfit, reflektálni is kell a gondolataira; nem elég a rendelkezésére állni, helyettesíteni is kell az összes többi, elérhetetlen nőt – azokat a nőket, akiket, ha ideje és lehetősége engedné, szintén meg akarna szerezni magának. Azt a nőt kell alakítani, akit minden férfi a magáénak szeretne, de csak egyvalaki kaphat meg.
Azért férfi a férfi, azért katona a katona, hogy tűrjön és elviseljen mindent, ha úgy kívánja a szükség.
A férfi a táncban és az életben vezet – a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.
Kezdem belátni: amit a férfiak női logikátlanságnak neveznek, voltaképp logika, csak nem olyan, mint az övék.
A férfiak úgy tekintenek a nő idejére, mint szabad prédára.