Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.
Nagy csalódásokhoz nagy hit kell.
Egyszerűen nincs, nem lehetséges a határtalan nyíltság (…). Meghaladja az erőnket.
Mikor jégeső esik, a fejszét az udvar közepébe kell szúrni, hogy elálljon.
Nem szeretek a múltba nézni. A jövőbe nem tudok. De a jelenben élek, és ez megvéd a bánattól.
– Ennek megisszuk a levit.
– Egyszer igen…
Nem az baj, ha az ember más, hanem az, hogy másnak érzi magát.