Én már ilyen vagyok. Vagy rögtön felejtek, vagy egyáltalán nem felejtek.
Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.
A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.
Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek. Olyan kell, aki felemészti minden szabad időmet, határtalan egómat, segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybetegem. Kölcsönös függőségem.
Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ.
Aki ura az érzelmeinek, az az egész világot meghódíthatja.