Nekem úgy tűnik, az udvariasság és a képmutatás túl gyakran járnak kéz a kézben.

Ha az ember idegenek közt van, akkor igyekszik a legelőnyösebb oldaláról mutatkozni, meggondolja, mit mond, és tetszeni akar.

Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek.

Míg tízezer pénzt könnyen kaphat bárki,
egyetlen hű szívet nehéz találni.

Amikor az ember a sorsa beteljesítése felé halad, sokszor kénytelen irányt változtatni.

Az embereket nem cselekedeteikből kell megítélni, mert azok a körülményektől függenek, hanem sokkal inkább titkos gondolataik és legmélyebb szándékaik szerint.

Élvezd a napsütést. (Ha Gyergyóban laksz, várj míg kitisztul az idő, majd élvezd a napsütést. 🙂

Amint az erős ember is szereti kifejteni képességeit, és élvezi a testmozgást, amint izmait gyakorolja, úgy lelkesíti az „elemző” lelket a megfejtés lelki feladata.