Nagy kár bizony azt szeretni, ki nincs itt (…), s helyette a szelet ölelni.
Nem mi írjuk életünk legfontosabb jeleneteit.
A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart.
A múltat nem lehet jóvátenni, akármit is gondol utólag az ember.
Barátok… azok, akik táplálják egymás reményeit. Nekik egyformán kedves a másik álma.
A sok bűvös dolog közül ez az egyik: nézni, ahogy alszik szerelmesünk – tekintetétől és öntudatától szabadon egy édes pillanatra a szívét ölelhetjük; mikor ennyire tehetetlen, bármennyire esztelen az érzés, éppolyan, amilyennek elképzeltük: színtiszta férfi és gyöngéd gyermek.