Amikor az ember távol kerül a megszokott világától, hajlamos kalandorként viselkedni, hiszen ilyenkor a szokásos gátakat és előítéleteket is maga mögött hagyja egy időre.
Szédítő szemei voltak, akár a tenger hullámai, az ember minden vágya, hogy belevesse magát, aztán vagy a habok hátára kél, és elúszik a végtelenbe, vagy a mélybe ragadja az örvény, és vége!
Az, hogy emlékszel majd rám, az éppen az a halhatatlanság, amire nekem szükségem van.
Ma ne vizsgáld az életet, hanem éld meg a jelenben.
A tigrist előbb gondolatban kell elejteni – a többi csak puszta formalitás.
Az ember előjoga, hogy szeressen: még azt is, aki szenvedést okoz neki ezzel.
Az élet olyan, mint egy szüntelen jelmezbál: örökké ruhát, arcot, maszkot cserélünk.
