Minden valóban szeretetteljes kapcsolatban jelen van az elkötelezettség érzése.
Az ismeretlenektől tartani kell. (…) Ismeretlenek pedig mindig vannak.
Aki nem fogadja el, hogy a változtatás fájdalommal jár, annál soha nem fog bekövetkezni a fejlődés.
A boldogság keresése egyéni dolog, nincs rá modell, amelyet másoknak átadhatnánk.
A remény mindig a jövőre vonatkozik. És nem mindig jó. Mert megbéklyózhat a hit vagy a várakozás, hogy a jövőben történik majd valami, ami megváltoztatja az életünket.
Azért kell őszintének lenni és önmagamat szeretni, hogy másokat is elfogadhassak és szerethessek.
Hiszem, hogy bármit is teszünk az életünk során, akár jót, akár rosszat, azt végül mindig visszakapjuk valahogy. De a megátalkodott gonoszságot kamatostul.
A lehajtott főt nem csapja le a pallos.