A nyelvnek a szinonimák kifogyhatatlan sokaságára van szüksége a szépséghez, ám a szem láthatja, amit a nyelv nem mondhat el.
Minden rendben lesz. Semmitmondó szavak, amiket a semmibe, a hatalmas, sötét ürességbe mond ki az ember, mintha kaparászva próbálnánk megfogni valamit zuhanás közben.
A világ mindég az marad, ami volt, csak az emberek cserélődnek ki.
A világon bárhol várhatja az embert varázs, de azért nem sokkal valószínűbb egy párizsi kávézóban rálelni, mint egy mumbai nyomortelepen?
Az emberek hajlandóak küzdeni azért, amit a sajátjuknak gondolnak, még akkor is, ha tolvajlással jutottak hozzá.