Hamarabb szeretjük meg, aki gyűlöl bennünket, mint azt, aki jobban szeret, mint mi szeretnénk.

Egy stratégia két lehetséges legnagyobb hibája: az idő előtti cselekvés, illetve a lehetőség elhalasztása.

Úgy tarthatunk meg valamit, ahogyan megszereztük.

A váratlan mosolynál semmi sem tudja jobban kibillenteni az embert lelki egyensúlyából.

Sose utasíts vissza semmit, ami jót ígér… persze ameddig másoknak nem ártasz vele.

Nincsenek viszonyok, amelyekhez az ember hozzá nem tud szokni, különösen, ha azt látja, hogy akik körülveszik, mind ugyanúgy élnek.

Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.

Talán jobb is, hogy sértegetnek az emberek: legalább megmentenek attól a szerencsétlenségtől, hogy szeressem őket.

Ilyenek a lélek kimeríthetetlen ábrándjai. Minden szerencsétlenség, még a legkritikusabb pillanatban is, átcsillantja sötétjén a remény csodálatos sugarait.