A lelki sérülés nem múlik el soha. De hozzáedződik a lélek.
Minden relatív, minden viszonylagos, minden csak formaság…
Mindazt, ami bennünk van, gyerekkorunkban ültették el bennünk.
Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára.
Hibáinkat nem tudjuk meg nem történtté tenni – de beismerhetjük őket, és bocsánatot kérhetünk miattuk.
A tökélesítést magán kell kezdenie az embernek, nem másokon.
Hajlamosak vagyunk többre értékelni azt, ami messziről jön, anélkül, hogy észrevennénk, mennyi szépség vesz minket körül.
Hogy mennyire „varázsvilágban” él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud.