A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak.
Mindent kiválónak hiszünk abban, amit szeretünk, és bosszant minket, amikor megmutatják nekünk bálványaink hibáit.
A tetteink határoznak meg bennünket, nem az, ahogyan a döntéseinket meghozzuk.
Egyetlen módon lehet megnyerni a szíveket, s ez a mód: hasonlókká válni azokhoz, kiknek szeretetét meg akarjuk nyerni.
Eredendő bűn: ha valaki mindent elmond, amit mondani tud! Ne paráználkodjunk a szavakkal!