Az ember rendesen arra vágyik, amitől legmesszebb áll.
A nők nem szeretik azt hallgatni, ha egy férfi arról panaszkodik, milyen jelentéktelennek érzi magát.
Mindenki szenved, amíg az élet kaotikus sodrában úszik.
A tavasznak sem mondhatjuk: „Remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz.” Csak azt mondhatjuk: „Gyere, ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz.”
Az emberi érintkezésben a tragédia nem akkor kezdődik, amikor a szavakat félreértik, hanem amikor a csöndet nem értik meg.
A bizonytalanság a legrosszabb, amit szerelmes érezhet: ennél némelykor a leghétköznapibb, vágy nélküli házasság is jobb.
Becsukhatom a szemem, mert tudom, hogy te nyitva tartod, és rád bízhatom az életem.