Mi magunk vonzzuk magunkhoz, saját életünkbe azt, ami gondolatainkban már megtörtént.
Mi a féltékenység? Szerelem vagy gyűlölet? Szerelemből fakad, de gyűlöletet ébreszt.
Hát ilyenek a gazdagok! Megalázzák az embert, s azután azt hiszik, hogy egy kis majomkodással mindent jóvátehetnek.
A félelem és a rémület egyáltalán nem ugyanaz. A félelem ösztönöz, cselekvésre késztet, találékonnyá tesz. A rémület megbénítja a testet, megdermeszti a gondolatot, azt veszi el az emberektől, ami emberi bennük.
Az erény éppen abban mutatkozik meg, ha az embernek módja és hajlama van a bűnre, mégsem vétkezik.
Az emberiség lassan, de mindig megvalósítja a bölcsek álmait.
Mi lehet undorítóbb annál, mint becsapni valakit, aki olyannyira megbízik benned, hogy még csak nem is kérdez semmit?