Apám nem szerette a sírást. Úgy gondolta, az ember sohasem másokért sír, mindig saját magáért.
A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni – a versekből, az irodalomból is azt kellene.
Az igazi vezető nem keresi, hanem megteremti a konszenzust.
Az iskolából tilos elkésni. Első a fegyelem, a jó iskola, ez töri meg a gyerekeket legelőször, hogy aztán mint munkások pontosan bírjanak megjelenni a munkahelyeken.
Az ember gonosz és bosszúálló lény. Igenis beleköp abba az immár üres tányérba, amiből tegnap még jóízűen vacsorázott. Újra vágyik a nagyszerű ízekre. S ez a vágy a ragaszkodás!