Ha nem törődünk testünkkel, hol fogunk élni?

A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete.

A szerencsétlenségek minden irányban hatnak. Dobj követ a vízbe, s számold meg, hányfelé fröccsen.

Átalakulunk és hozzáidomulunk ahhoz, akit szeretünk.

Míg az ember életben van, addig van remény. És amíg remény van, addig eltökéltség is van.

A dicsőség nem adhat gyönyört annak, aki lopta, nem pedig megszolgálta.

Aki csak a jövőről gondoskodik, nem olyan gondos, mint az, aki csak a pillanatról gondoskodik, mert a pillanatra sosincs gondja, csupán annak időtartamára.

Amint az erős ember is szereti kifejteni képességeit, és élvezi a testmozgást, amint izmait gyakorolja, úgy lelkesíti az „elemző” lelket a megfejtés lelki feladata.

Ilyen az emberiség sorsa: az ész megmutatja nekünk a célt, a szenvedélyek pedig eltávolítanak tőle.