A tudatlanság és a hatalom vészjósló keveréke előbb-utóbb belerobban a képünkbe.
Ne adj senkinek botot, hogy megüthessen vele.
Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy.
Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.
Amit sohasem vontak kétségbe, az nincs bebizonyítva.
A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk.
A dicsőséget… meg kell szerezni; a becsületet ellenben csupán nem szabad elveszíteni.