A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan – már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.
Ha a cél nem a szerelem, akkor nem éri meg az áldozatot.
Nincs idegesítőbb a gyermeki csacsogásnál, és nincs szomorúbb a csendnél, ami utánuk marad.
Kudarcaink ideiglenesek.
Aki jobban szeret, az alulmarad, és szenvedni kénytelen.
Ha az univerzum közepébe tekintünk, hidegséget látunk ott. Ürességet. Végtére is, az univerzum nem törődik velünk. Az idő sem törődik velünk. Ezért kell nekünk, embereknek törődnünk egymással.